Ma valami megmagyarázhatatlan okból össze-vissza szédültem, ezért nem mentünk autózni, pedig tervben volt. Mondtam neki, hogy elindulhatunk, majd lesz valahogy, de nem akarta. Szerintem ő se bánta, mert ezen a héten ügyeletes, tegnap és ma is dolgozott, a telefon is csörög időnként (eddig csak nappal, nem ez a jellemző), elfáradt, na.

Főztem egy (tényleg!)jó levest, lefeküdtünk aludni. Én csak fetrengtem, de elmúlt végül a fejgörcsöm. Délután már nem akart nekiindulni, ma itthon játszott a Hsv, ez egyet jelent a dugóval. Elég közel lakunk a stadionhoz, az építkezés se fejeződött még be, egy óra alatt lehet ki se jutunk az autópályára. 

Tegnap este viccesen még megbeszéltük, hogy mind a ketten viszünk egy-egy kocsikulcsot magunkkal. Ha ma ejtettük volna meg a múltheti utat, bajban lennénk, mert országosan sztrájkolnak a vasutasok, és az S-bahn (vasárnapi megmentőnk) is oda tartozik. Egész hétvégén nyomják, ezzel magukra is haragították az egyik legnagyobb embercsoportot ebben az országban: a futballszurkolókat. 

Apropó sztrájk! A Lufthansa pilóták is kedvet kaptak, holnap kezdik. Csütörtökön a Germanwings vette fel a kesztyűt, a munkát meg ugye nem. Ezzel az az egyetlen problémám, hogy velük repülnék, kevesebb, mint egy hónapon múlva. Hm. Remélem addig megkapják, amit akarnak, vagy megegyeznek, akármi; én is csütörtökön repülök, oda és vissza is, ha ez a kedvenc napjuk erre a célra, meg leszek lőve.