Annyira jól telt az este, hallgattunk nagyokat. Olvastam blogot (köszi M.Gray, egyszerűen nem bírom abbahagyni), ő meg az újságját, jövő héten leszünk három hónapos házasok, így megy ez hosszabb idő után, nem? Fel se merül, hogy kitegyük itthonról a lábunkat. Nem is szoktuk. Szar idő van mindig, most még nagyon hideg is ráadásul. Ezen a nyáron egyszer voltam zokni nélkül. Egyszer!!  Élünk mint két dagadék, akiknek fáj megmozdulni, és lassúak, és álmosak, csak enni akarnak, meg a kanapén ülni, fúj.

Csak bennem dúlnak viharok, amiből ő semmit se érzékel, és a szokásos bamba, gondolkodásmentes rutinjával létezik mellettem. De tényleg, csak akkor tűnik fel neki valami, ha nem szólok hozzá, és majd felrobbanok a dühtől, és a sok visszatartott, felgyülemlett frusztráció egyszerre ömlik ki belőlem. Kifejteni akkor se bírom neki, kitör belőlem pár mondat, ő nem érti. A legutóbbi reakció: azért mert csak ezüst lett még nem rajtam kéne levezetned. Ki a fasz beszélt erről?! Úristen, hogy ennyire kevés gondolata legyen, nem hiszem el. Ne legyél már ennyire egyszerű, basszus. 

De ez van, ez már így marad, örökre. A pap összekötötte a kezünket, kimondtuk a szavakat, I take you as my husband, eskü lett a vége, hogy ez így marad. Közben meg nem is mondhatok rá rosszat, mert nem ver meg, megengedi, hogy könyvet vegyek, mi akarhatok még. 

Nem érti amit mondok, nem tudom a nyelvi különbségek okozzák-e, vagyis, hogy nem beszélek elég jól, de sokszor mond valamit: azt mondtad, hogy ez meg az. Ilyet rohadtul nem mondta, ezt már megint honnan vetted? Ennyire nem számít ami kijön a számon, de tényleg. Nem figyel, leszarja? 

***

Most ellentmondok a fentieknek, de csütörtökön megyünk a tengerhez. Megnéztem, természetesen jó hideg lesz, vagyis épp felmelegszik arra a 4 napra, még akár 24° is lehet. Talán levehetem a pulcsimat. M meg bele akar menni a tengerbe.. mármint félmeztelenül.. az emberek közé.. hogy lássák.. 

Azt hiszem rájöttetek, hogy én soha nem strandolok, nincs bikinim, fürdőruhám, és még együtt se voltunk sehol. Úszni se tudok, bár az csak a kisebb baj. Engem úgy neveltek, hogy mindig az a fontos, ki kövér, ki sovány, nálunk a családban mindig ez a téma, nem tehetek róla, meglátok egy embert, és az az első gondolatom, kövér, vagy sovány. Egész éltemben azt hallgattam, kövér vagy, most fogytál, felszedtél megint pár kilót ugye, és tetszőleges továbbiak. Na most, akik így néznek ki, mint mi, nem kéne, hogy kimenjenek, és fürdőruhára vetkőzzenek mások előtt. 

Nem csak óvatosan utaltam rá, hogy szerintem nem kéne mutogatnia magát, tovább nem fejtettem, ki, mert ő egy olyan családban nőtt fel, ahol anya akkora mint egy bálna (szerinte a gyerekszülések, szerintem meg a zabálásai, meg amiket eszik, meg amikor azokat eszi..), de ő csinosnak vallja magát, drága ruhákat, cipőket, ékszereket vesz, és "csodáltatja magát" a családdal. 

Nekem ez több, mint fura. Én azt tanultam, aki kövér, takarja el magát. Én ehhez is tartom magam, van amiben jó gyerek vagyok. (Nyilván egy életen át szenvedek ezektől a beidegződésektől, és az esetleges gyerekemet eltiltani tervezem az édességektől inkább,vagy a helyesebb talán a nem szoktatom rá, az én számból a fogadd el magad nem lenne túl hiteles.) Az hogy embereknek teljesen természetes, hogy strandolnak, bikinit húznak, napoznak, számomra egyszerűen elképzelhetetlen. Akkor is feszengek, ha fel kell öltözni valahova, egy esküvőre legutóbb, borzasztó kellemetlenül éreztem magam, utálok ilyenkor fényképezkedni, mert tudom, hogy nagydarab vagyok, mindegy mi van rajtam, hogy áll a hajam, a sminkem.

Szóval nem tudom, hogy lesz ez, mert magamat, és M-et is kínosnak érezném a strandon. Ez nagyon szemétnek hangzik, tudom. Gondolom a megoldás az lesz, hogy esik az eső, így a városban kóborlás (főleg azt tervezzük) is elmarad, vagy majd esernyővel nyomjuk. Szexelünk a hotelban (ez se megy, szóval valószínűtlen),  és/vagy eszünk, ez lesz az. Az megy.

De jó lesz, szeretem a tengerparti strand homokját, és egyszer (!) már mászkáltam benne mezítláb, majd azt csinálom, ha az eső hagyja.