Sokan írjátok, hogy otthon lassan "szeptemberesedik", erre csak azt tudom mondani, itt egyenesen október van, nálam meg "most tél (van és csend és hó és halál").
Áprilisban voltam dokinál, aki elrendelte a pajzsmirigy bogyóm óvatos emelését (75-->100mg), de figyelmeztetett, hogy kiakadhatok tőle. Július végére jutottam el oda, hogy tényleg le is cseréljem, és jé, meg is bolondultam. Nem tudom kitalálni, hogy ez most tényleg a gyógyszer hatása, vagy csak a menetrend szerinti következő hullámvölgy alja, mert elmúlt minden, amit várhatok, és a hétköznapokkal sosem bírtam, de itt különösen nehezek. Dühös vagyok, őrjöngök, utóbbit főleg magamban, előbbit ha akarnám, se tudnám elrejteni, mindig látszik rajtam minden, az örökké mosolytalan arcomon. Tényleg, alig van az esküvői képek között is, amin mosolyognék, bár ez családi dolog, a közös képeken jól látszik a különbség a két család között. M-ék pózolnak, mi szégyenkezünk.
Legalább 4 napja nem is ettem meg, az Olimpia kezdete óta sokáig alszok, és sokáig vagyok fenn, ha nagyon későn kelek, már nem szoktam bevenni. Jobban nem lettem, - az orvos szerint gyorsan hat -, így gyanúsan nem is amiatt van az egész, hanem csak a szokásos szar. Tegnap megpróbáltam a beállítom az ébresztőt módszert, ez se jött be túlságosan, mert a háromból kettő versenyt valahogy így se láttam, már emiatt (is) a kanapén aludtam, az se esett jól. Megint el akarok menni, nincs hová.
A "míg a halál el nem választ" borzasztó súllyal nehezedik a vállamra, nem tudom meddig bírom még, hogy valaki más életét élem. (Ne dolgozzál, fejezd be az egyetemet, tedd le a vizsgákat, ez a kívánságom.) Nem arról volt szó 10 éve, hogy valakinek a háztartásbelije leszek, nem arról volt szó, hogy senki leszek, hogy nem lesz semmim. Akarattalan és gyenge vagyok, egy rakásszar semmi.
Ne sírjon a szám, mert nekem könnyű. Olyan könnyű a létem, hogy egészen elviselhetetlen.
Áprilisban voltam dokinál, aki elrendelte a pajzsmirigy bogyóm óvatos emelését (75-->100mg), de figyelmeztetett, hogy kiakadhatok tőle. Július végére jutottam el oda, hogy tényleg le is cseréljem, és jé, meg is bolondultam. Nem tudom kitalálni, hogy ez most tényleg a gyógyszer hatása, vagy csak a menetrend szerinti következő hullámvölgy alja, mert elmúlt minden, amit várhatok, és a hétköznapokkal sosem bírtam, de itt különösen nehezek. Dühös vagyok, őrjöngök, utóbbit főleg magamban, előbbit ha akarnám, se tudnám elrejteni, mindig látszik rajtam minden, az örökké mosolytalan arcomon. Tényleg, alig van az esküvői képek között is, amin mosolyognék, bár ez családi dolog, a közös képeken jól látszik a különbség a két család között. M-ék pózolnak, mi szégyenkezünk.
Legalább 4 napja nem is ettem meg, az Olimpia kezdete óta sokáig alszok, és sokáig vagyok fenn, ha nagyon későn kelek, már nem szoktam bevenni. Jobban nem lettem, - az orvos szerint gyorsan hat -, így gyanúsan nem is amiatt van az egész, hanem csak a szokásos szar. Tegnap megpróbáltam a beállítom az ébresztőt módszert, ez se jött be túlságosan, mert a háromból kettő versenyt valahogy így se láttam, már emiatt (is) a kanapén aludtam, az se esett jól. Megint el akarok menni, nincs hová.
A "míg a halál el nem választ" borzasztó súllyal nehezedik a vállamra, nem tudom meddig bírom még, hogy valaki más életét élem. (Ne dolgozzál, fejezd be az egyetemet, tedd le a vizsgákat, ez a kívánságom.) Nem arról volt szó 10 éve, hogy valakinek a háztartásbelije leszek, nem arról volt szó, hogy senki leszek, hogy nem lesz semmim. Akarattalan és gyenge vagyok, egy rakás
Ne sírjon a szám, mert nekem könnyű. Olyan könnyű a létem, hogy egészen elviselhetetlen.
Jezusom, ne mondj/gondolj ilyeneket :( :*
VálaszTörlésJó. De valahol ki kell adnom magamból.. :(
TörlésJezusom, ne mondj/gondolj ilyeneket :( :*
VálaszTörlésAkkor ez volt az a negatív poszt.
VálaszTörlésHa befejezted az egyetemet (befejezted?), akkor miért nem dolgozol (már ha szeretnél dolgozni).
Sztem egy felnőtt embert senki sem kényszeríthet, hogy otthon üljön és vki háztartásbelije legyen (eleve, attól mert összeházasodtatok, nem lettél a tulajdona).
Nem tudom h a végzettséged lehetővé teszi-e h kinn a szakmádban dolgozz, de ha nem próbálj meg bármit. Minden munka munka, sztem dolgozni semmit sem ciki. Főleg, ha ez kicsit helyrerázná az önértékelésedet!
Igen. Vissza szoktam fogni magam, hogy ne írjam le, amikor ennyire mélyen vagyok, de már nagyon szorított, és adnom kellett belőle ki valamennyit. Majd lesz jobb, csak idő kérdése, ki kell várni, és jobb lesz, az biztos, mint az is, hogy egy idő múlva újra lent leszek.
VálaszTörlésNem fejeztem be, államvizsgáim hiányoznak, mondjuk évek óta. De már sok év eltelt, és hiába jelentkezgettem, nem ment. A fejemben van a gond, nyilván. Nincs foglalkozásom, erre mondtam, h nem vagyok semmi. Mert a munkája valakinek, vagy a végzettsége, foglalkozása, az ő maga, egy jellemzője. Nekem meg nincs ilyen. Önhiba, természetesen. Valami félresiklott, már régen.
Nem olyan kényszerítés ez, mint a fizikai, vagy megfélemlítés. Ez az ő kívánsága, így fogalmazott. Ha tudom (úgy érzem) magamról, hogy úgyse menne nekem, végzettségem sincs, fiatal se vagyok, életképtelen is, akkor a ne keressél munkát, tedd le a vizsgákat, most ez jött közbe, akkor majd következő félévben valahogy természetesnek tűnik. Tehát működik a "kényszer".. de ezt én tettem magammal. Ő meg szereti, hogy mindig itt vagyok, hogy minden csak tőle függ, hogy az ő szabadságához igazodunk stb. Az én maradvány egóm nehezen tűri ezt, és időnként meghasonlok. Tudom, kissé érthetetlen ez a normális embereknek.
Természetesen nem vagyok a tulajdona, meg ő egy nagyon kedves ember, és egy olyan családból jött, ahol a nők körül forog a világ, de ha belegondolok, mégis az vagyok, egy szinten.
Titeket olvasva csak még abnormálisabbnak tűnök. Nem tudom mihez fogjak, nem tudom mihez merjek fogni, vagy mi az amire egyáltalán képes vagyok/lennék.
Jó ég, dehát ez a te blogod, a te játszótered, add ki ami nyomaszt, hátha attól jobb lesz kicsit!
VálaszTörlésNem tudom h mit jelent az h nem vagy fiatal meg hogy nincs 'végzettséged'. De egy csomó mindenhez nem is kell. Adminisztratív munka? Irodavezetés? Titkárnősködés? Mindenesnek/jobbkéznek lenni vki mellett? Tutira van vmi, ahol elindulhatnál.
Ne írd le magad így, inkább gondold végig h mik a lehetőségek. Tutira van vmi amiben jó vagy!
34 éves vagyok. Érettségim van, egyetemen töltött időről a befejezés hiánya miatt nincs papírom.
VálaszTörlésEzek jól hangoznak, de a valóságban szerintem nem nagyon létezik, vagy nem az én németemhez van mérve.
Köszönöm a biztatást, majd jobb lesz megint!
Csak egy ötlet: esetleg valami önkéntes munka? Jobban éreznéd magad talán.
VálaszTörlésEz tök jó ötlet!
TörlésDe el tudok képzelni akár olyat is h állatmenhelyen besegíteni bármit. Ott is minden segítő kéz jól jön!
Igen, gondolkozok rajta. Írtam egy posztot most, miért nem az állatmenhely. Vagy csak én képzelem, hogy minden nap megszakadna ott a szívem?
TörlésKettős a dolog, mert biztos nagyon nehéz árva meg elhagyott meg beteg állatok között, de egyben nagyon felemelő is, h segítesz, etetsz, sétáltatsz, ilyesmi :)
Törlés