Tegnap végül egy teljes órát itthon töltött, mielőtt üzleti vacsorázni indult, ahonnan fél 2-kor tért haza seggrészegen, egy nagy félelmével, miszerint a finn úton az ügyfelekkel majd szaunáznia kell meztelenül. :D

A két harmincat nem régen elhagyó srác hazament, míg a többi negyvenes vége ötvenes eleje (ők épp svédek) továbbment  kurvázni egy olyan utcába ahol kurvázhatnak bizonyos szolgáltatásokat is igénybe vehetnek (ha akarnak, a keresztül sétálásra is gondolhattak nem mondom; oda a nőknek tilos bemenni, de hogy a lányok hol járnak be, azt nem tudom, a cselédlépcsőn?) A skandináv eladójuk azt mondta innen átveszi. Azért örülök, hogy nem úgy végződött ez is, ahogy a fogyókúráink szoktak, mikor üzleti úton van. "A többiek is mentek a McDonald's/Burger King-be, én se akartam kimaradni, nekem is ennem kellett."

***

Ma megérkezett egy csomag, gyanítom, hogy apa barátféléjéhez tartozik. Így már csak a húg küldeményét kell előkerítenem, arról meg papír jött, hogy hozzuk el. Mindig itthon vagyok, kivéve ha csomag jön. Természetesen M nevére érkezett, vihetem magammal az útlevelét, hátha a satufejű postássrác kiadja, ha már legutóbb nem volt hajlandó, mert most figyelj, nem vettem fel M nevét, úgy nem adja ki. Jól van, kapjad csak be te is. 

Most csak annyit remélek legalább nem nehéz, és el tudom hozni biciklivel, mert a barát csomagját alig bírtam bevonszolni az ajtón. 

***

Megint ez a nem csituló düh, amit csokival próbálok lenyugtatni.