Írtam még egy hosszú, összefoglalónak szánt bejegyzést a szülőkről, de lehet túl durva lett, inkább betettem piszkozatba. Nem szeretek embereket szidni, és ez már annak tűnt, de valahol le kell vezetni a frusztrációmat. 

A nyár úgy döntött mégis megérkezik ide is, és hetek óta először fény van, napsütés, nem eső és szürkeség. Rövidnadrágban és trikóban ülök éppen, ilyen se volt még ebben az évben. 

Tegnap kirámoltam a spájzot, egy ideje már csak bedobálok, az a raktáram is, és néha már komolyan küzdenem kellett, hogy megtaláljam, amit kerestem. Közben bekapcsoltam tesómat skype-on, anyukám is befutott a végére, macskák is körülöttünk vackoltak be, egyből nem éreztem magam se egyedül, se haszontalannak. 

Azt mondtam már, hogy imádok listákat írni? M kérdezi is mindig, hogy na és kész van már a lista? Írtam is egy listát, mit akarok megcsinálni a lakásban, melyik szekrényt átpakolni mit hova stb. Egyet már ki is húztam róla. :)

M ügyeletes a héten, ezért dolgozott ma is, holnap is fog délig. Hazajött, eldőlt ebéd nélkül, és nagyon elaludt, mert már egészen éhes vagyok. Elvileg megyünk valamerre, de idáig mindig eljutunk, csak ritkán realizáljuk, és maradunk itthon, pedig most az egyszer tényleg ki akarok menni.

Bármi, amit most csinálhatnék zajjal jár, nem akarom felébreszteni, ezért leültem és megírtam ezt a roppant fontos bejegyzést. :D