Tegnap este hazatértünk, és azt kell mondjam, nagyon megérte ez a 3,5 nap. Rengeteget sétáltunk, megnéztük amihez kedvünk volt, (túlságosan is) jókat ettünk, finom borokat ittunk, egyszer sört is, de az is finom volt. Bordeaux óta kicsit rákaptunk a borra, és már azt is tudjuk, vizet kell inni hozzá a hatás elkerülésére. Az egyik étteremben ráadásul olyan kiszolgálásban részesültünk, hogy már zavarban is voltunk tőle. 

A hotelszobára egy szavunk se lehet, de ezt már írtam, és tényleg nem is jut eszembe semmi, amibe beleköthetnék, még a zuhanykabinba is belefértünk ketten, ilyen se volt még. Beszélgettünk, strandoltunk, ültünk a strandkosárban jó sokat, feküdtünk előtte a pokrócon, olvastam, kicsit belementünk a tengerbe, de én csak combig bírtam, nagyon hideg volt, és egyébként is fázós vagyok, a pólóm levételéig már nem jutottam el. M is gondolkozott egy darabig, de csak ledobta a felsőjét, és úszkált egy kicsit. 

Minigolfoztunk, minden nap térdig felgyűrt nadrágban mászkáltunk a homokban és a vízben. Megnéztük a mókusmentő állomást, sebesült állatkák laknak ott, akik már nem tudnának a természetben élni a maradandó sérülésük miatt. Én nem láttam rajtuk semmit, szaladgáltak, ettek, szotyiztak :D, nem tűntek boldogtalannak. M egész idő alatt nem tudott napirendre térni afelett, hogy a város címerállata is a mókus. Annyira nem volt meleg, de az esőt megúsztuk, bármit is mondott előtte az app. 

Fogalmam sincs mit csinálok itt, de biztosan jó volt. 

Egyetlen egy dolog zavarta meg az együtt töltött időt, de ez egy külön posztot érdemel, egy nagyon hosszút.

Mindketten egyetértettünk, ide még jövünk. Miniszabira is, meg egy-egy napra; nincs messze, és nincs nagy tömeg se, ráadásul sok az egészen kicsi gyerek és a kutya, mi szeretjük az ilyesmit. :D Babák nyomulnak a kis lábaikkal a homokban, még épp tudnak járni, de cipelik a kis vödrüket, meg a lapátkáikat, meg kell őket zabálni. :D

Vasárnap este ráadásul tanúi voltunk egy lánykérésnek is. Épp búcsúzásképpen álltunk a vízben, egyszer csak látom, hogy a hosszú stég végében nagy az ölelkezés. Majd a fiú letérdel, nekünk tátva maradt a szánk, a lány a szívéhez kapja a kezét, gyanús, hogy igent mondott. Mi bekönnyeztünk, szerintem ők is. Ölelés ott, ölelés itt. :)