Kiver a víz tőle, ha egy színésznő gyereket vár, és azt írják élete szerepére készül: anya lesz. Mekkora szar már ez. Anyaszerep. Szerep, mintha egy darabban játszana, amiben még él egy kicsit az előadás után. Készül az anyaszerepre. Próbákra jár, vagy mi? Á, hagyjuk is. 

(Tudom, ez most nagyon fontos volt. :D)

M 3 hét múlva már szabadságon lesz, 2 hét múlva jön Tesóm, őrzi kicsit a macskákat, mi meg lelépünk pár napra nyaralni. De azért neki és vele is van pár ötletünk, nem csak jól kihasználjuk szegényt. Annyit tudunk, hogy Hollandia a cél, és itt jól le is álltunk a további tervezgetéssel, és ehelyett megbeszéltük a nászutunkat(!), hova, hogyan, honnan, mivel stb. Még repülőket is néztünk hozzá.

Nem baj, hogy magáról az esküvőről alig beszélünk, intézni valamit hozzá? Ugyan már! De a lényeges dolgok már készen vannak a fejünkben. :D Azt hiszem abban a tévhitben élünk, hogy még milyen sok időnk van.

A mozzarella volt az új mindenem. De nem maradt sokáig egyedül, mert felfedeztem hozzá a lazacsonkát... 

Van egy kis gondunk.

A lánymacska belepisilt a szemünk láttára az egyik dobozba ahol aludni is szoktak. Ezt a kanapécsere, átpakolás, nagy jövés-menés számlájára írtuk, utána követtem egy darabig, tesz-e még hasonlót, és mindent átszaglásztam, de nem történt semmi. 

Egy héttel később, fura hangot hallok, ugyanez, csak most a papírszemétre csurgatott. Abba is belefekszenek egyébként, hova nem, ugye, macskák. A vér elhűlt bennem. M hátizsákjait ki kellett mosnom kb. 2 hónapja. Mind a kettőnek masszív macskapisi szaga volt. A csaj teljesen bolond is volt, bolond fekete szemekkel, picsog, és hisztizik stb. 

Mi van, ha rendszeresen ezt csinálja, de mivel én alig megyek ki a lakásból, észre se veszem, h mindennek macskahúgypisi szaga van. És mi vagyunk azok, akiknél valaki belép az ajtón, egyből érzi és be is hány, de mi nem, mert hozzá vagyunk szokva. 

Néha össze-vissza megyek, és szaglászok. Ez annyira undorító. Olyan büszke voltam, hogy soha nem csinálnak ilyesmit. Mi van, ha mind a kettő csinálja, és még csak észre se vettem?

A hátizsákot megint kimostam. :(

Nem tudom, mit tegyek. Van valami ötletetek?

Ő az:

Azt szeretem (nem!) ebben a városban, hogy két perc alatt beborul és esni is kezd. Előszeretettel csinálja, ha eltervezem, hogy márpedig én ide és ide elbiciklizek. A mai a csúcs, felöltöztem, elkészültem, már borult, végeztem teljesen, esik. :(

Tudom, nem vagyunk cukorból, de ruhát nézni mennék, és kedvet kapni a városban tekeréshez (megint), de hogy érem el ezt, ha mindig beleesik(haha), értitek?

M közben felhívott, hogy este szerelőhöz visszük a kocsit. Ez azt jelenti, hogy mind a ketten egyedül vezetünk egyet, és az egyiket otthagyjuk, a másikkal meg visszajövünk. Ez az egyetlen általam is elismert előnye annak, ha két kocsija van az embernek, minden más csak pénzpazarlás a szememben. Számunkra legalábbis.

A lényeg: megint nem vezettem már nem is tudom mióta itt (otthon a faluban elgördültem vele fodrászhoz, hah), és most menjek egyedül, sokat, Elba alagúton brutál forgalmas autópályán át, nem bírom én ezt a nyomást (se).  

Olyan csodálatos előadást láttunk tegnap, hogy szó szerint többször tátva maradt a szám. Színes, és varázslatos kosztümök, valóban a mesében éreztem magam, majdnem sírtam is megint a szokásos jelenetnél. Hűen követték a rajzfilmet, itt-ott megtoldották egy jelenettel, ami illett a hangulathoz, valamint szőttek bele pár aktuális megjegyzést, amit Zazou szájába adtak. 

Megnéztem, és 2001 decembere óta van műsoron, nem érdemtelenül, minden percét élveztem. Az egyetlen negatívum egy fej volt, ami egy férfihez tartozott, és a színpad közepét takarta ki természetesen. Ha ő nem ott ül, tökéletesen láttam volna, de ennek ugye nem szabadott megtörténnie. Jobbról balról semmi, ezért legalább volt értelme mozgatni a fejem ide-oda, nem úgy mint legutóbb.

Egy-két éven belül szívesen megnézném újra, nem érzem, hogy esélytelen lenne, a  nézőtér most is tele volt, és alig találtunk a jegyvásárláskor egymás melletti két helyet, pedig márciusban (!!!) rendeltük. 

Ezzel abszolváltuk a városban futó összes musicalt. Szeptembertől jönnek újak, és mindig vannak itt turnézó előadások is, szóval nem maradunk jó program nélkül, úgy érzem. Tervben van egy opera megint, abból is van választék bőven. Nagyon szívesen elmennék színdarabra is, de attól tartok, azt nem érteném, egy musical teljesen más, a közönség se egyezik kifejezetten.

Még soha senkit nem tiltottam le a hírfolyamomból facebookon, de most már tényleg nagyon közel vagyok hozzá. Testet "épít" (vagy minek nevezik ezt) az alany, úgy képzeljétek el, hogy minden nap legalább 10 képet posztol, számomra hihetetlen undorítóakat, ahol még a fülek is ki vannak gyúrva. 

A mai kedvencem:

Tudom, dagi vagyok, semmit nem teszek magamért, és fogjam be, de ez számomra egyszerűen taszító. Azt vettem észre, hogy ez egy trend is lett az utóbbi időben. Gimnáziumi (!) osztálytársam, aki ráadásul lány, és kissé naiv volt ugyan, de nem buta, egyszer ott áll egy színpadon sarkakataként lebronzolva, kigyúrva. Mi történt itt?

A másik a témán belüli alkedvencem: kép, ember, izmok, képaláírás 3 sorban, mindegyikben minimum egy helyesírási hiba (a fenti kép egy nagyon ritka kivétel). Hm. :/

Valószínűleg most összemostam két teljesen különböző embertípust, de értitek azt hiszem, mi a bajom.

Biztosan lemaradtam valahol, mint mindig, ha valami divatba jön, de nekem ez sok(k). 

Végre sikerült beszélnem unokatesómmal, tegnap érkeztek haza a kórházból a babával. Annyira szeretném már látni. Cserébe azt kaptam, hogy hallgathattam a telefonban, ahogy valami leírhatatlanul cuki hangot ad ki. Nem mondom, hogy nem szorult el a torkom, és hatódtam meg egészen a fejem búbjáig. Aww.

Azt meséltem, hogy vasárnap este megyünk az Oroszlánkirály musicalre, ami már 10-15 éve (nem tudom pontosan) műsoron van? Olyan rossz nem lehet. :) Eléggé várom, bár a szomszédos színházban már voltunk, és nagyon remélem, hogy a nézőteret gondosabban építették fel, mert ott alig láttam a színpadból valamit. Nem voltam kurva mérges dühös egyáltalán. De ez most jó lesz, és pont.

Elmegyünk a kikötőbe, onnan meg áthajókázunk a túlpartra, ahol a színházak vannak, nem rossz, ugye? :)

Bemelegítésként újra megnéztük a rajzfilmet, mert M akkoriban látta moziban, mikor megjelent és annyi. Ellenben én, akinek a 90-es években volt kistesója legalább 20-25 alkalommal megnéztem már, és mindig sírok Simbaval együtt, tudjátok, akkor. Ezen a német szöveg se változtathatott. 

(Bár felfedeztem egy-két dolgot, amire nem emlékeztem. A masírozó hiénák elég érdekesek pl., vagy csak én nézek túl sok dokumentumfilmet itt?)

Ennyire még soha nem sikerült elrontani egy süteményt mint ma. Lesülne a bőr a képemről, ha ezt bárki meglátta volna. Jó, hogy csak olyan sütök vendégeknek, amit már többször próbáltam. A sikerre mondjuk ez se mindig garancia.

- De ez finom! - mondta M, miközben mind a két kezével ette, mert a süti egyszerűen szétpotyog. :(

Az íze mondjuk nem rossz, és szilva van benne. Ezt az ötletemet a tepsin kívül ma még a gyomrom is meg fogja bánni, úgy érzem.

Megvettem életem első matt körömlakkját, erre valami furcsa dolog történik, összeáll a lakk és csíkokban szárad meg, de azt legalább villámgyorsan. Rákentem a második réteget is, ugyanez. Olyan mintha megromlott volna, vagy valami hasonló. 

Kár, hogy az újraéledő fekete köröm iránti vágyamat a matt lakk kipróbálásával ötvöztem.

Tiss/Frencsör blogja nekem személy szerint nagyon hiányzik. Először elgondolkodtam, hogy a sok autózás során talán történt vele valami, de később megnyugodva láttam, hogy másoknál még kommentel, tehát mindenesetre jól van.

Tiss írjál megint!!!

Vasárnap éjszaka unokatesóm nagy nehézségek árán világra hozta a kisfiát. Nagyon örültem neki, tényleg, igazán. Tegnap már nem volt kedvem semmihez, csak ültem és feküdtem egész nap. Úgy tűnik a listázás nem sokat segített, vagy csak ideig-óráig, ahogy minden más is.

Tegnap Benedict Cumberbatch és Madeline svéd hercegnő is szülők lettek. A gyerek sajnos nem ugyanaz, pedig az mennyire menő lenne már. :)

Majd látom, hogy a gimnáziumi osztálytársam is megszülte a harmadik gyerekét, két kisfiú után ezúttal egy kislányt. 

Tesóm még megsúgta este, hogy unokatesóm felesége is terhes. Ez nem a múltkori, ez egy másik, pedig összesen csak 6 darab unokatesóm van, és mégis.

A mai napra már csak az általános iskolai osztálytársnőm maradt szintén egy kisfiúval.

Értem én, hogy front van, és ilyenkor csak úgy röpködnek a babák, de nekem a fejem is fáj hozzá, és őszintén be kell valljam, most már a szívem is.  

Na hol fekszem? Bizony az új kanapén. Meglepetésre és egy kis plusz pénzért a srácok hozták az újat, vitték a régit, így egy pár gondtól megkíméltek minket. Most egyszeriben nagyon sok lett a hely, meg az ihletem is megjött az apróbb átrendezésekre.

A gyerekek annyira rettegtek, hogy egyáltalán nem foglalkoztak a fél óráig tárva-nyitva lévő ajtóval. Lányka a sarokba passzírozta magát, féltem, hogy beszorul.

A fiú is ott toporgott a szekrénynél, de csak fél macskányi hely volt, ezért egyszer a szekrény tetejéről sasolt, máskor az ágy távoli sarkától. De egyszer csak nagyon belazult, nem tudom mi szállta meg.

Már pár órája elmentek, de még mindig nem hajlandóak szétnézni. A fiú kicsit megszagolta az új szerzeményünket, de utána ő is távozott. Nagyon nem szeretik a változásokat. 

Jó hír: van helyem tornázni pakolás és tologatás nélkül.

*

Este grillezni megyünk, de hamarosan hatalmas zuhé szakad a nyakunkba. Minden ablak nyitva van, ez egy csodás lehetőség a kereszthuzatra, de a levegő meg se moccan, olyan fülledt idő van. Fedett helyen leszünk a kertben, de azért kíváncsi leszek. Almás-diós sütit ígértem. M átment venni a boltba pár apróságot, megnézem, nincs liszt, hívnám, hogy hozzon azt is, persze a mobilja az előszobai komódon hever. Nem kimondottan telefonfüggő, ez a hátránya. :)

Ezért most csatakzsíros fejjel ki kell mennem lisztért, hogy megsüthessem a sütit. Meg hajat is mossak, meg körmöt is fessek, meg a 18 órakor kezdődő finn-magyarra is a tévé elé érjek, de utána el is készüljek szeletelt sütivel, mindennel, hogy azonnal indulhassunk. 

De ezt még leírtam előtte, azzal is megy az idő, meg a halogatáshoz is remekül értek. De ne mondjátok, hogy mindig negatív vagyok, M tegnap este megszerelte a biciklimet, ezért most azzal megyek, ha elég gyors vagyok, alig lehet látni a zsírt a fejemen. :D

Időben elaludtam, még éjfél előtt, normálisan ébredtem volna, de minden csontom fájt. Anyuval meg Tesómmal beszélgettünk délután, és végig fájt a fejem. Bevettem egy gyógyszert, de azóta se akarja abbahagyni, nem és nem. Lüktet, zakatol. Ez elég komolyan kihat a mai jóságok listámra.

28-32° lehet odakint, ez lehet a magyarázat. De hogy gyógyszer után se múljon el. Akkor veszek be általában, ha már nem bírom elviselni, tehát nem kapkodom be két perc után, értitek, de már vagy 3 órája bennem van, hasson már. 

Úgy érzem kiszakad a fél arcom, és érzem, nem tudok tisztán gondolkodni. Ezért írok most, nyilván.

*

Tegnap kiszortíroztam a nyári ruháimat, értsd. kiválogattam, ami még rám jön. Egy fél mosógépnyit sikerült összegyűjteni, leginkább csak itthoniakat. Azt még nem tudom, mi veszek fel, ha ilyen forróságban ki kell mennem az emberek közé. De utálom ezt a folyton változó térfogatú testemet, el se tudom mondani. Még hogy menyasszonyi ruha, azt a faszt! 

Jók június 11.-én

• Ébresztőóra csörgése előtt kipattantak a szemeim (igaz alig tudtam kikelni az ágyból, mert tegnap óta durván fáj a derekam)
• Új könyvbe kezdtem, vagy inkább egy már korábban elkezdettet folytattam
• Régi magyar filmeket néztem (köszönet a youtube.nak, a feltöltőnek, és a hdmi kábel kitalálójának)
• Mostam is és meleg is van, de nem írhatom minden nap ugyanazt

Jóságok, június 10:

(tegnap nyilván a kanapé)

• Felkeltem az ébresztőórára
• Mostam, teregettem a napos erkélyre
• Kiganéztamtakarítottam végre a kölykök nagy ketrecét (mióta hazaértünk a nappaliban hevert, de ők nagyon jót aludtak a tetején, ahogy a kocsiban is szoktak)
• Végérvényesen rendet raktam: minden elől kallódó holmit, ketrec is felkerült a padlásra
• Áthúztam az ágyneműt, átforgattam a dögnehéz matracokat
• Meghozta a postás a répareszelőmet (:D biztos van rendes neve, de nekem a gyönyörű salátáim miatt a répához kell), foghagymanyomómat, és egy Romy könyvet, ami legalább 3-szor akkora, mint vártam
• Jött a bácsi (velem egykorú kb.) ellenőrizni/cserélni a tűzjelzőket, sokat kellett vele beszélni, és csak kicsit éreztem magam hülyének közben, avagy bólogatni, mosolyogni a végsőkig, és ha szerencsém van, és kérdez, tudom a választ :D
• És végre valahára végeztem a második német nyelvű könyvemmel (vastag volt, kicsi betűkkel, és M szerint nehéz nyelvezettel)
• Kiporszívóztam az egész lakást is (az mindig sok-sok emelgetéssel és tologatással jár nálunk). Ez a gyerekek szemszögéből a szekrény tetejéről így néz ki:

Minél korábban kelek fel, annál többet vagyok egyedül.

Miután kinéztem egy reklámújságban, lemértem vagy háromszor minden oldalról, elképzeltem, utána kerestem a honlapon, M orra alá toltam mindenestől, és meggyőztem, hiába akarunk szépséges kanapékat nagy méretekkel, ha egyszerűen nem  fér be a nappaliba, este elmentünk megnézi az áruházba, mennyi a közös a képben és a valóságban.  

Az elvárásaim a nulla felé hajlottak, és olyan kellemes meglepetést ért, hogy még mindig nem tértem magamhoz. Passzol a szín, a méret, az anyag, kényelmes, kihúzható, nem túl drága, és végre használható lesz ágyként is a vendégeknek. Végre nem úgy fog kinézni a lakás, ha itt alszik valaki, mintha kempingeznénk.

A mostani kanapénk 2, illetve 3 részes, M használtan vette mikor ide beköltözött, gyorsan szüksége volt mindenfélére, meg is felelt ez 3 évvel ezelőtt, de mára teljesen szétültük. Kényelmetlen, fáj tőle mindkettőnk háta, nem beszélve arról, hogy ágyként egyáltalán nem használhatóak, nekem is túl rövidek.

Remélem jól döntöttünk, ahogy körbenéztünk ez a bútorbolt egész jó készlettel rendelkezik, jó lesz megjegyezni a jövőre nézve. Később szeretné(n)k még egy fotelt is, meglátjuk, hogy néz ki a kanapé a nappalinkban, hová tudjuk még beilleszteni mellé. Ich bin gespannt. :)

Sajnos megünnepeltük egy-egy hamburgerrel, de legalább jó helyen, a hatvanas éves stílusában van berendezve, zenével, hatalmas választékkal. A tegnap se az a nap volt, amikor belekezdtünk az egészséges életmódba.