Azt szeretem (nem!) ebben a városban, hogy két perc alatt beborul és esni is kezd. Előszeretettel csinálja, ha eltervezem, hogy márpedig én ide és ide elbiciklizek. A mai a csúcs, felöltöztem, elkészültem, már borult, végeztem teljesen, esik. :(

Tudom, nem vagyunk cukorból, de ruhát nézni mennék, és kedvet kapni a városban tekeréshez (megint), de hogy érem el ezt, ha mindig beleesik(haha), értitek?

M közben felhívott, hogy este szerelőhöz visszük a kocsit. Ez azt jelenti, hogy mind a ketten egyedül vezetünk egyet, és az egyiket otthagyjuk, a másikkal meg visszajövünk. Ez az egyetlen általam is elismert előnye annak, ha két kocsija van az embernek, minden más csak pénzpazarlás a szememben. Számunkra legalábbis.

A lényeg: megint nem vezettem már nem is tudom mióta itt (otthon a faluban elgördültem vele fodrászhoz, hah), és most menjek egyedül, sokat, Elba alagúton brutál forgalmas autópályán át, nem bírom én ezt a nyomást (se).