Ez volt a negyedik éjszaka, hogy az alvás katasztrofálisan sikerült. Szerdán olyan rosszat álmodtam, hogy sírva riadtam fel az ébresztőjére, nem mertem visszaaludni, féltem, folytatódik tovább.
Csütörtök-péntek-szombat: bagzik a macska. Tegye fel a kezét, aki ismer erre szebb szót, én nem. Hangos (első alkalommal nem volt ennyire szörnyű, most ki tudna kergetni a világból..), és mikor elaludnék, ő akkor kezdi. Éjfél körül. A simogatás segít, beviszem az ágyba, legalábbis próbálom, hogy majd ott, és akkor együtt, egy darabig működik is, de mikor én is elszenderednék, ő kipattan a kezemből, és megy dalolni a bejárati ajtó elé. Ha elalszok, max. fél óra és már fel is ébredek, ez így megy harmadik éjszaka. Fasz ki van már, de tényleg.
Egyedül is vagyok, ez egy külön poszt, rohadt mérges is vagyok, ez három külön poszt. Most is nyomja szerencsétlen, tudom, nem tehet róla, de 3 napja fáj a fejem a nem/rosszul/kevés alvástól. Ha játszok vele, az egy kicsit segít, de könyörgöm, hajnali fél 3-kor térdepelek a szőnyegen, és a macskával labdázok, most komolyan. Van időpont május 9-re, kasztrálás, szegényke. Nem lett volna annyira sürgős, de rápisált az újságokra, aztán bele (!!!!) az új (!!!) táskámba*, aztán pedig az újonnan vásárolt ruhák után ment a szennyes kosárba, hogy ott jelölje meg, azt hittem hülyét kapok, bár a jelenet rohadt vicces is volt egyúttal. Lett volna korábbra is, de aznap épp elutazott valaki.. (lásd. egyedül vagyok, és dühös). És természetesen a második alkalom pont erre az időszakra esik, amikor valaki a kis szabadságát tölti, én meg rohadjak meg itt, egyedül.
Kezdek kicsit megőrülni amúgy, valóban senkim sincs itt, nincs kivel lennem, hova mennem, mit csinálnom. Nem igazán foglal le a takarítás, egyedül enni sincs kedvem, nemhogy főzni. A dühöm majd szép lassan átvált depresszióba, ahogy magamat ismerem. Mire valaki visszatér, már pont tök mindegy lesz.
*Ha ezt már egyszer leírtam, akkor bocsánat. Nem tudom, csak magamban fogalmaztam-e erről a mondandómat, vagy meg is született a bejegyzés.
Szia, nekünk a legkisebb macskalány éjszaka, miközben aludtunk, a fülünkre pisilt, szóval én szívesen kiegyeztem volna a táskával és újságokkal :) De a jó hír az, hogy műtét után mintha elvágták volna. A többihez is kitartás, eléggé átérzem, én Bécsben lakom, a férjem dolgozik, én (elvileg) tanulok, de sokszor nekem is kicsúsznak a napok a kezeim közül, meg nincs kedvem egy hétig hajat mosni és ilyenek. Nem ismerek itt senkit, szóval a kutyával és a cicákkal vagyok egész nap.
VálaszTörlésOh... Akkor talán még mindig jobb a táska. :D
TörlésÚgy látom rokonéletünk van, mert a helyzet nálam is hasonló, csak nem Bécs, nincs kutya és nem férj, de minden más egyezik. :D
Igen, végigolvastalak és azért elég sok a párhuzam. Kutya nekünk is csak fél éve van :) De például én is alig értem a bécsi dialektust, nem mintha sokat tanultam volna anno németül, de azt a kicsit sem igazán tudom használni itt. Évek óta tervezek elmenni tanfolyamra, de valami mindig közbejön, leginkább a lustaság...meg hogy amúgy sem tudnám nagyon hol használni.
VálaszTörlésHuh, végigolvastál?! Az lehetett csak a megterhelő. :D
TörlésNos, igen, a osztrák nyelv. Több mint vicces. Mindig azt mondom nekik olyan mintha megerőszakolták volna a német nyelvet, mintha értenéd a szavakat, de egybe valahogy mégse megy.. Én csak a stájer nyelvjárást ismerem, és értem is valamennyire, de azért a családjában,ha meglátogatjuk őket eléggé el vagyok veszve. :D A többit nem tudom milyen, a legrosszabb a tiroli, úgy hallottam, de ők meg vannak győződve, h mindenki más csúnyán beszél, csak ők nem.. :D
De bevásárolni, meg valahová csak el szoktál menni egyedül is, nem?
Mondom ezt én, aki ezt 2 év után abszolválja.. De mentségemre legyen mondva, ez csak időszakos itt tartózkodásokat jelent...