Vasárnap este beszéltünk anyukával (mit írjak rá? anyósom?). Teljes boldogsággal mesélte el, hogy a következő gyerek, aki lány, és épp most lett 25 éves, férjhez megy. Ehhez kiegészítő ismeretek szükségesek:

1. Ausztriában (azt nem tudom, hogy csak az ő tartományukban, vagy úgy általában mindenhol) a lány családja állja az esküvőt. (Ez már a családdal való első találkozásunkkor ki is derült, amikor konkrétan rákérdeztek, nálunk ki fizet ezért…)

2. Nagyon pénz központúak, mindig mindenről megtudom, mennyibe került; az anya nagyon szeret vásárolni, hegyekben áll minden  náluk, rengeteg élelmiszer, üdítők stb. stb.  A  spórolást hírből se ismerik, apa nem foglalkozik a pénzügyekkel, csak megkeresi, és használja a kártyáját, anya egyensúlyozik a kártyákkal, hitelkártyákkal is természetesen. És amikor már nem jönne ki jól anélkül, hogy gond lenne, sírva felhívja a fiát, és elkéri a spórolt pénzének a harmadát…. (Ezt most példaként hoztam fel, a véleményem legalább 3 külön poszt..) Minden rájuk költött pénzt szóvá tesznek, a drágámon több ezer eurót hajtottak be, mert nem sikerült egy vizsgája, és ezért nem kaptak rá pénzt az államtól az egyetem utolsó fél évében.. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat tudnék mesélni tucatjával.. a lényeg érthető, azt hiszem.

3.A lány barátját nem igazán szeretik, mert ott jár egyetemre ahol ők élnek, és rengeteget volt nálunk, mondhatni mindig. Egyébként gazdag a srác, vagy legalábbis a szülei, és az sose jelentett gondot, hogy elfogadjanak dolgokat tőlük, mert azok lecserélték a mosógépet/nyomtatót/akármit. Persze a régi megunt is simán high-tech…

4. A lánykérés karácsonykor történt; Mikor bejelentették a szülőknek, a válasz hosszú hallgatás volt. Ennek magyarázata lásd 1-3. pont. Ezeket barátomnak is elmondtam, aki abszolút igazat adott nekem ebben, de rákérdezni nem is mert(!!!) tőlük, hogy akkor mi van.. mert félt a tűzvonalba kerülni. (Ő teljesen más, mint a családtagjai, nem is értem, hogy lehet ilyen különböző, de azt a következtetést vontam le, hogy sok igazságtalanság is érte otthon szegényt. Nem ő mondta ezt, a tapasztalt dolgok alapján látom, illetve történetekből szűrtem le..)

Nem is hallottunk a témáról azóta semmit, de tegnapelőtt egy egész információ dömping ért minket.

Az esküvő ősszel lesz, a fiú fizeti, akinek közben fél év alatt 4 helyre kell elutaznia a tanulmányai miatt: Argentína, Norvégia meg még kettő, ami most nem jut eszembe, a menyasszonykája is mehet vele. Olajjal kapcsolatos helyek, ezt tanulja, mindjárt végez.

Most jön a kedvenc részem.  Azért (!!!!) házasodnak össze, mert így a srác 600 euróval kevesebb adót fog fizetni, hisz eltartja a lányt, aki még befejezi a master képzést (A felsőoktatási rendszerüket egyáltalán nem látom át..), közben meg pénzt kap a férjétől, aki átveszi a szülőktől a lány eltartásának a terhét(wtf?!!). Ebben a másik jó rész, hogy már nem kapnának pénzt az államtól, mert tegnap már elmúlt 25, és csak eddig járt (ott!!!). 

Most anyuka teljesen boldog: nem kerül pénzbe a gyerek, mindent kifizetnek helyettük, az élet szép.

Ősszel csak a polgári esküvő lesz, valamikor jövőre meg a lagzi, amit szintén a srác áll. De addig még dolgoznia kell, hogy ki tudja fizetni, vagy nem is tudom. Ide jön dolgozni egyébként Németországba, nem is olyan messze tőlünk, Kasselbe, bár kétlem, hogy majd gyakran ide-oda utazgatnánk egymáshoz, bár nincs velük bajom, fordítva nem tudom.

Anyuka úgy mesélte el, hogy természetes, hogy a fiú fizet a lagziért is, neki van sok rokona, pontosan 71. Azt már nem tette hozzá: nekik azért nincs egy se, mert senkivel se beszél, minden testvérével összeveszett, pedig van egy kosárral. Akivel nincs haragban, az meg már nem él. Khm.

Összefoglalva: engem nem így nem neveltek, egyáltalán nem fontos a pénz, pedig sose volt, szüleim inkább szégyellik, és próbálják palástolni nagylelkűséggel, de nem a pénzszórós fajtával. Sose csináltak ügyet abból, hogy valaki más fizessen helyettük, nem ragadták meg az alkalmat más anyagi kihasználására, spórolnak, különösen anyukám. Sosem vettek el tőlem pénzt, mindig adtak, nálunk a gyerek lakbért fizet dolog sem természetes, sőt. Egyszerűen az én/ mi viszonyom/unk a pénzhez teljesen más. Értem én, hogy ők egy nyugati fogyasztói társadalomban élnek születésük óta, én meg egy elmaradott, kis magyar faluban; ami nekünk elképzelhetetlen, nekik teljesen alap, úgy, hogy nem gazdagok.

De könyörgöm, valóban ennyire fontos lenne hangoztatni mi mennyibe került, mennyit fizetünk ezért vagy azért, és közben ész nélkül állandóan vásárolni, míg futja a hitelkártya kerete?