Nem készült rólam kép szilveszter óta, és az is szar lett. Szánalmas próbálkozás arra, hogy egy olyan arcomat lássam viszont, ami tetszik, nem sikerült. Na, most meglepődtünk?

Még az esküvőn se volt kedvem hozzá, pedig elméletileg a fejem elérte a maximumot, kifestve, haj belőve*, így se akartam, eszembe se jutott. Már előre undorodok, milyen képek készülhettek erről a roppant karakteres** arcról, mikor nem figyeltem.  Ez csak egyre rosszabb lesz. Az öröklött ránc a szemöldökeim közt egyre mélyül, már nem is emlékszem, mikor láttam utoljára kisimulva.

Jajj, hazudtam, mert  kb. 3 hete, életemben először csináltam egy selfiet Ninalánnyal, ami vicces lett, mert mindkettőnknek baromi hatalmasra vannak tágulva a pupillái. A fejem csatak zsír, meg egyébként is gáz, de a macskura cuki, ahogy néz, mintha tudná, mit csinálunk. :) Fel persze nem teszem ide, mert na, egyszer már itt volt a hátam, az is elég nagy rész belőlem, meg elég is. 

Nem tudom ez a  poszt mi akart lenni, de ma ilyen egy fos napom van, mert rosszat álmodtam, és annyira valóságos volt, és sírtam, és az ébresztőjére keltem, és akkor elmondhattam neki, de holnap megint itt hagy, két hét majdnem, és igazságtalan az egész, és ő ezt nem is érzi, de bánt vele, de visszafogom magam, hogy ne veszekedjek, mert mindegy, úgyis elmegy, én meg úgyis egyedül maradok ilyen sokáig. És senkivel se fogok tudni beszélni, nem lesz kihez szólni, nem tudok találkozni senkivel. Legutóbb az 5 naptól majdnem begolyóztam.. és nem érti, nem akarja érteni, hogy mit tesz velem ezzel, közben meg úgy tesz, mintha nem is akarna menni, de kell, csakhogy ez nem igaz.

* Nem tudok se sminkelni, se a saját hajammal bánni. Hogy csinálják ezt az igazi nők? 

** Csúnya. (Komoly arc, haragos tekintet) Világéletemben irigyeltem a széparcú embereket. Nincs meg az a vigaszom, hogy dagi vagyok, de legalább szép az arcom, hát nem, nem az. :(