Miután jól leírtam a bajomat - van ebben a terápiás írásban egyébként valami -, kimentem mosogatni, majd betettem egy adag mosást (de életemben először kifelejtettem az öblítőt, tök szar illata van, vagy inkább nincs illata, pedig ágynemű volt.. :/), kisúroltam és letakarítottam a vécét, kiteregettem, mindezt persze a kölykök aktív közreműködésével. Összeszedtem a szemeteket, kivittem a papírt és a műanyagost is (szelektívek vagyunk, ugye!), visszafelé behoztam a postát.

Közben végig azt figyeltem, ez a kis bolond lány oda csinálja-e, ahova kell. 

Rájöttem, hogy alig ettem, bevágtam egy almát meg egy narancsot, és gondoltam egy merészet, felöltöztem futáshoz, felmásztam a futópadra, és megtettem, ami tőlem telik*, majd leestem kis híján egyszer, a végén már tényleg, nem vagyok valami jó ebben, ezután súlyzóztam, főleg az integető izmomra szoktam, mert az taszít a leginkább, utána meg csináltam egy sorozatot a nem is tudom, milyen géppel. Úgy néz ki mint egy pad, arra rá kell feküdni, lelóg a fej, körülöttem körbe van valami fém, abba belekapaszkodok, alul lábbal, és fáj tőle a hasam, a vállam, a vádlim, a hátam, meg még ez az. Van egy csomó ilyen (kihasználatlan!) eszközük otthon, mondom is neki mindig, hogy szegény, osztrák gyerek.

Utána elmentem zuhanyozni, oda már a babák is jöttek, a futópadtól félnek, az előszobából szoktak leselkedni mindig. :) 

Vacsiztam, és nagy nehezen, el se hiszem, a hajamat is megmostam. Megszárítani már luxus lett volna természetesen. Ezek persze nem ilyen gyorsan zajlottak, két dolog közt hosszan kellett nógatni magam, ültem az ágyon laptoppal, olvastam Zsoff blogját (sajnos vége :/), töltögettem, még puffogtam. Mindig sokáig tart, nehezen indulok el, halogatok, ettől csak még depisebb leszek, ha épp ez van műsoron. Ez van, ez vagyok. Dolgozom rajta, vagy inkább ellene.

Közben egy sms is megérkezett Tőle nagy nehezen, persze mikor nem is gondoltam rá, ahogy az már lenni szokott. De biztos ami biztos nem válaszoltam, csak jó két órával később, ettől meg is nyugodtam, meg utána már egyébként is nagyjából, hogy itt kipanaszkodtam magam. Sőt jött még egy azóta. Mik vannak.

Holnap most már nincs kifogás, ezzel a fejjel, vagy legalábbis a mosott hajammal már átmehetek a szomszéd cipőboltba, hogy ott találok- e egyáltalán valamit, az már egy egészen más kérdés. De nagyon nem szeretek én cipőt venni (inkább csak keresni), oh jajj!

*Ez egyébként rettentő kevés, soha életemben nem ment a futás, már a suliban sem, kövér is voltam/vagyok meg asztmás is, meg szerintem nem is tudom jól csinálni, mindig szerencsétlenkedek, pedig már szép futócipőm is van.