Olyan béna vagyok, hogy netről keresgetem a város kerületeit és részeit, legalább valami fogalmam legyen róla, ha egy beszélgetésben (Mondjuk azt se értem, kb. mindegy) elhangzik egyik-másik. 

2 év után ott tartok, hogy sehol. Jó lenne normális embernek lenni, de most is csak 2 hét mélység figyel be, már látom és érzem előre.

Itt is épp úgy el vagyok veszve, mint otthon. A baj bennem van, nem orvosolja torna, szerelem, utazás, étel, ruha, táska, állat; nem segít semmi és senki.