Ma megint abban az állapotban vagyok, hogy könyörögnöm kell magamnak, mozduljak már meg, csináljak már valamit. Felkelek, elkezdek valamit, visszaülök. Következő alkalommal vagy újba kezdek, esetleg folytatom a régit, de órákig tökölök egy dologgal. A fejem csatak zsír. Olyan szőrös vagyok, mint egy jeti, és ebben a hónapban még nem tornáztam, ráadásul egy hete vad vágyat érzek a csoki iránt, amit minden nap rendesen be is teljesítek. Ja, és tanulni kéne, gondolom ez lehet a fő probléma, és az is közrejátszhat az életkedvem rohamos csökkenésében, hogy jövő héten hazamegyek.

Akartam ma egy csomót takarítani, tornázni, utána beledögleni a kádba, megborotválkozni, majd hajat mosni, szépen beszárítani, és tanulni, vagy legalább elővenni, hogy lássam nem harap. 

Ehelyett kitakarítottam az almot, felsöpörtem amit szétrugdaltak a konyhában, kimostam az új ágyneműinket, a kiteregetéssel kalandparkká alakítottam a kölyköknek a nappalit, elmosogattam, ééés ennyi. :/

Pedig nem is aludtam majdnem délig, ami egy szintén gusztustalan szokásom, ha egyedül vagyok. Emiatt (is) utálom magam. 

Mit tegyek magammal, hogy legyen értelme egy napomnak?

Már jó ideje listákat írok egy adott napra, amit aztán vagy elvégzek, és kihuzigálom egymás után a tennivalókat, vagy nem.