Azt el is felejtettem elmesélni, hogy a bankban a csajnak, akinél a bankszámlámat nyitottuk, tátva maradt a szája, hogy mi (magyarok) fordítva írjuk a nevünket, mintha ilyen nem is létezne.

De ami a legmeglepőbb volt, fogalma nem volt mi az a nyelvvizsga, rákérdezett, hogy azt magyarul vagy németül csináltam, nem hittem a fülemnek, azt hittem, hogy ennyire rosszul beszélek, hogy nem érti, de mikor harmadszorra ismételte, már rájöttem, a gond nem az én fejemben van. 

Tudom, hogy itt ez nem szokás, de legtöbbször felfogják, amikor belekezdek a történetbe, hogy úgy ismerkedtünk meg, hogy németül akartam tanulni, mert nyelvvizsgára volt szükségem, és nem, nem a saját anyanyelvemen zajlik.