Sok minden történt, és rengetegszer eszembe jutott, hogy ezt majd jól megírom, de mindig elmaradt. Még az olvasatlan blogok száma is igen magas, nem tudom, mit történt velem, de az indulás előtti napokban be se nagyon kapcsoltam a laptopomat. Számomra is hihetetlen, de így történt.

Tesóm velem jött végül, sikerült rábeszélni, és 1. osztályon utaztunk, ahol szőnyeg volt, és konnektor, meg kényelem, és nem volt tömeg, majdnem egész végig fel volt téve a lábunk, beszélgettünk egy csomót, aludtam is többször.  

Este alig éreztem magam fáradtnak, Tesómmal ellentétben, aki teljesen kész volt. Ő elég merev, még tőlem is sokkal jobban, soha nem utazik, ahogy ezelőtt én sem, ideges is volt gondolom, de azért jól érezte magát, amint rájött, hogy biztonságban van, és semmi extra nem fog történni, az esetleges késésen kívül.

Megérkeztünk, várt a másik felem, majd otthon ajándékoztunk; kapott megint egy halom Túró Rudit, foci vébés Unicumot, meg zöldpaprikát, Erős Pistát, és sok minden mást.

Az én ajándékaim megint takaró alatt vártak, ez már egy hagyomány lesz* úgy néz ki, mert már nem először csináljuk. Először kitapiztam egy könyvet, egészen pontosan ezt:

Majd kivert a kissé jeges rémület, mert a következő egy doboz volt, és ugyan még nem kaptam ilyet, de felismertem, hogy ez egy gyűrűs doboz lesz. Csak fogtam a takaró alatt, és nem mertem kihúzni, az járt a fejemben, hogy akkor ez most.. MOST?? és csak ÍGY?? Eléggé ijedt fejet vághattam, mert rám nézett, és elkezdett integetni a fejével, hogy neeem, ez nem az, ugyan már, az nem ilyen lesz, ezt csak az évfordulónkra kapom, és azért ezt választotta, mert illik a karkötőmhöz. Kicsit nagy sajnos és csak a legvastagabb ujjamra jó, remélem, nem hagyom el, mert nagyon tetszik.

Próbálok később szebb képet is csinálni, de most csak ennyire futotta. Ez a nemeljegyzési gyűrűm, és az első ékszer, amit -saját bevallása szerint- életében vásárolt.

* Náluk karácsonykor az a szokás, hogy az ajándékokat egy takaró/pokróc alá be kell tenni, és ott marad jó pár órát, majd átadás előtt fellebbentik, és öröm van. Ezt meghonosítottuk magunk között is, amit minden ide-oda utazás alkalmával eljátszunk majd, legalábbis úgy tűnik, meg mi elég sokat ajándékozunk is, egyébként.